Azt hiszem, kezdem tökéletesen megérteni azokat a zenészeket, akiknek a külsejük rövid időn belűl 20 évet öregedik vagy szimplán csak rászoknak a hernyóra vagy bármilyen narkóra. Ha a folyamatos rohangálás, kapkodás, idegeskedés szép lassan az ember hétköznapjaivá válik, nem is lehet ezt máshogy végezni. Az is lehet, hogy nem olyan stresszes ez az egész, csak én reagálom le ilyen szarul. Azért történt egy s más ami okot ad az idegbajra.
Néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy a stúdióban nem lehet olyan dögös akusztikus dob felvételeket készíteni amilyeneket szeretnénk. Ez azt jelenti, hogy vadul keresnünk kell egy helyszínt, ahol ez megvalósítható és természetesen nem húzzák le rólunk az utolsó bőrt is. Úgy fest van ilyen és ha minden jól megy, talán a héten nekiállhatunk néhány dobfelvételnek. /Remélem nem most kiabáltam el magam/.
A néhány nappal ezelőtti lesújtó hírre sikerült rátenni egy lapáttal. A stúdiót kb két hónapra le akarja foglalni egy több évtizede működő zenekar. Nagyobb szabású anyagot készítenek, országos terjesztésre a kiadójuk megrendelésére. Ez sajna sok időt vesz igénybe. A tárgyalások végén kiderült ,hogy mégsem azt csinálják amit elterveztek és azt a bizonyos nagyszabású produkciót kitolják a jövő évre. Most csak egy szimpla sorlemezt készítenek, aminek nem minden hanganyaga készül a stúdióban. Pff.
Gábor teljesen beleszokott a zenekarba. Ez valoszínűleg annak köszönhető, hogy kezdenek csökkenni az utazásával kapcsolatos gondok. Érezhetően koncentrál. Nagyon élvezem a vele tartott próbákat. Sajnálom ,hogy nem dolgozunk együtt októbertől.
A hétvégén még megnéztünk egy dobost, de azt hiszem megint csak nem ő a mi emberünk.